"Baricz Kati az utolsó mohikánnők egyike a hagyományos fotográfia egyre kisebbre zsugorodó rezervátumában. Képei semmi másról nem szólnak évtizedek óta, csak arról, megérintette-e lelkét valamilyen módon az, amit fényképez, s ha igen, miként. S minek utána Baricz Kati egyenes ember, érzelmeit nem takargatja, ezért fotóin is mindig magáról beszél, bármit is fényképez..." Kincses Károly, fotómuzeológus
2015. augusztus 6., csütörtök
GLAMOUR
Gyermekként elhatároztam, már több mint ötven éve, hogy EMBER-fotográfus leszek. A számomra érdekes halandókat fogom megörökíteni úgy, ahogy nekem tetszik. Szabadon. Empirikus lényem, intuitív alkatom elsöpört mindenféle megfelelési kényszert. A fényképezés szertartása számomra kölcsönös örömszerzés, a modell és a fotográfus kapcsolatában. A bizalom, az elfogadás őszinte megnyilvánulása, a lélek rezdülése elkapott pillanatokban, vagy tudatosan felépített kreatív pózokban. Napjainkban is kíváncsisággal tölt el a sokszínű világ, az emberek sorsa, életformája, viselkedése, megjelenése, az élet szépsége. Öntörvényű énem állandóan keresi a harmóniát.