2015. január 22., csütörtök

JELEN - LÉT

JELEN-LÉT
valami marad - valaki elmegy

LELKIÁLLAPOT
Amikor megtudtam, hogy gyermekkori barátnőm, akivel tizennyolc éves koromig együtt jártam iskolába, egymás mellett ültünk, egymás mellett laktunk, aztán messze kerültünk egymástól, de azóta is ápoljuk ezt a szeretetteljes kapcsolatot, aki csodálatos boldogságban él családjával, váratlanul az év végén elveszítette párját.
Akkor csak ültem némán, bámultam magam elé, el kezdett szállingózni a hó, a vasárnapi húslevesem párába burkolt, gőze egyre makacsabbul átrajzolta a valót, már csak sejtettem mi van odakinn, kezem megmozdult: "- Finoman, épp, hogy érintsd! " Hinnem kell, az élet örök.