2017. november 21., kedd

UTOLSÓ JEL

Búcsú  Balla Demetertől,
egy igazi baráttól,
felejthetetlen emlékekkel
az örökkévalóság felé.

Demeter és én, Bp. Gellérthegy 1999

Drága Demeter!

Amikor reggel felkeltem és ez a látvány fogadott, úgy gondoltam, végtelenül szerencsés vagyok, hogy látok, hogy van egy kis szeglet, ahol otthon lehetek, ahová bekukkant a napsugár, aminek gondját viselhetem, az emlékek, a kulipintyó, ami alatt valaha együtt ültem veled és Zsolttal. Megy az idő, nagyon gyorsan megy, számolom a napokat, nem tudok aludni, hogy láthassak mind több csodát, amit az élet ád...és gondolok rád nap mint nap...és várom azt  a napot, amikor láthatlak.
Igyekszem!

Öleléssel  és ezer puszival!
Kati

2017.10.04.




























Drága Kati,
Nagyon keveset tudok Rólad és ez számomra rossz hír.
Az elmúlt időszakban kétszer voltam kórházban. Egyszer epekövet vettek ki, másodszor a májammal bajlódtak.
Ha ilyen gyakran látogatjuk egymást, jóllehet nem nagyon sokáig találkozunk. Nagyon-nagyon szeretlek. Hiányzol. Várom hogy jelentkezz.

Utóirat:
Éjszakánként oxigénkúrán vagyok. Hát ez jár annak, ki 87 éves.

Ölellek:
Demeter

A fájó csendben kutatok az emlékek között...kezembe került egy kép rólunk a Gellérthegyről,
úgy 2000 táján készült talán...Szeretteim között fél kártyád, a király...a kézzel írott leveleid...
Drága Demeter, örök barátom, mi tudja megtölteni hiányt?


2017. november 17., péntek

HÍR : gÉN

Hír: gÉn című kiállításom Balatonfenyvesen látható november végéig.

2017. szeptember 28., csütörtök

2017. augusztus 30., szerda

VISSZAJELZÉS

VISSZAJELZÉS
Albumom  tavasz óta járja sajátos útját.
Köszönöm mindenkinek, akik visszajeleztek felém.
Megosztom veletek Zotyó levelét.

Kedves Kati!

Eltelt egy nyár a találkozásunk óta. Az enyém egész jól sikerült, változatos volt. Gondolom Te sem ültél tétlenül, és további fantasztikus képekkel gyarapítottad az életművedet.
Minap újra elővettem az Egyszerűen ember albumodat. Sokadszorra néztem meg. Bár a bemutatón kérted, hogy ha van kedvünk, írjunk vissszajelzést a könyvről, én eddig nem tettem meg. Megmondom miért. Mert az én kapcsolatom a képeiddel, könyveiddel erősen szubjektívek. 
Bár nem fotózom már olyan intenzitással, mint a megismerkedésünk idején tettem, még mindig az egyik legkellemesebb elfoglaltságom az emberek fotózása. Bármilyen szemét és embertelen is a világ, mindig meg kell találni benne a szépet. Nagyon sokat tanultam Tőled az évek folyamán arról, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. Talán eddig sem volt titok, hogy mekkora hatással voltál rám fotósként és emberként is, és az együtt töltött idő nem csak jóbarátokkal ajándékozott meg engem, hanem sok-sok tapasztalattal is. És együtt töltött időnek tartom a képeid nézegetését is.
Nem fogok szakmai kritikát írni a legutóbbi könyvedről. Nem csak azért, mert nincs meg hozzá a képzettségem, hanem mert nem tudnám kivonni magam egy-egy kép hatása alól. Nem tudom mi volt a rendezési elved, és ha nem ismernélek, sokszor értetlenül állnék azelőtt, hogy bizonyos képek, képsorok miért kerültek látszólag teljesen stílus -és tartalomidegen másik képek közé. Sokszor éteri szépségű gyönyörű nők közé egyszerű átlagemberek, divatfotók közé virágos csendélet. Elképesztő precizitással megálmodott fotók után könnyed életképek következnek. A közös bennük számomra az, hogy szépek. Sokféle szépség van, ezt Nálad senki nem tudja jobban. Bemutatni ezeket fekete-fehér fotókon még kevesebben képesek. 
Én azt gondolom, hogy mint mindig, most is az egyszerűség vezérelt Téged. Hogy ha hajlamosak is vagyunk mi nézők elkalandozni a fiatal, gyönyörű vagy éppen karakteres modelljeid világában, jön egy kép, ami visszahoz a földre. De nem durván, inkább fricskát nyomva a szépségkultusznak, kedvesen teszi. Mert a szépség, a fiatalság múlandó, de a pillanatot megörökítve örök maradhat.
Te mindig játszottál, tele vagy ötletekkel. Rendhagyó módon csinálsz egy csomó dolgot.  Számomra mindig az egyik legizgalmasabb ember leszel, aki egyszerű(en) ember(i) képekkel ajándékozol meg minket.

Azt mondják, egy jó fotó objektív és kortalan. Nagyon sok ilyen képed van. Némelyik számomra plusz érzelmi töltettel bír, ami még értékesebbé teszi. A Kert Fonyódon sokunk számára visszahozta gyermekkorunk varázslatos világait, amiért személy szerint én nem lehetek elég hálás az életnek.

Hú, nagyon csapongó lett ez a levél. Nézd el nekem! Nem szerkesztettem meg előre a fejemben, csak úgy jöttek az emlékek, érzelmek, gondolatok. 

Most írhatnék valami okosat, hogy alkoss tovább töretlen hittel és lendülettel! Inkább csak annyit írok, hogy köszönöm. Az albumot, a barátságodat. Kevés igazán emberi dolog maradt az életemben, ami ennyire tiszta és őszinte.

sok szeretettel

Zotyó