2018. július 14., szombat

TÜKÖRKÉP - KÉP NÉLKÜL

TÜKÖRKÉP - KÉP NÉLKÜL

2018. június 30-án délelőtt megtörtént a fonyódi piac ünnepélyes átadása.
Ezen a napon mindenkit ragyogó napsütéssel köszöntött a Balaton. A gondosan felújított fedett csarnok végében, a kis ivókút melletti félárnyékban áll már a mikrofon, mögötte a mobil városi embléma, mellyel pajkosan játszadozik a szél. A média munkatársai elfoglalják állványaikkal a legkedvezőbb helyet és türelmesen várnak. Elegánsan és időben megérkeznek a hivatalos személyek, üdvözlik egymást, majd elmondják írott és íratlan köszöntőjüket. Mellettük áll egy fiatal hölgy, kezében párnácskán négy olló a nemzeti szalaggal. Velük szemben a perzselő napsütésben vakítóan ragyog a tér, ahol lecövekel néhány járó-kelő ember és érdeklődéssel figyelik az eseményt. 
Örömteli pillanat a szalag elvágása, majd a ceremóniát levezető megbízott "állásfoglalás"-ra /véletlen elszólás?!/ azaz, állófogadásra invitálja a meghívott vendégeket, akik jókedvű elégedettséggel bevonulnak a csarnok utolsó kis bokszába.

/Kiapadhatatlan kíváncsiságom arra késztet, hogy bekukkantsak oda. Nem vagyok meghívott, csak néhány kedves üdvözlő szó és kép készítéséhez szükséges idő erejéig maradok benn, miután érdekesebb számomra mi történik a szabad ég alatt./ 
A fonyódi piacnak sok arca van, a vásárló közönsége is végtelenül színes. Különleges közösségi tér, találka hely, látogatják messze földről is. 
A tágas csarnokból kilépve gondosan lekövezett, jelenleg még szinte üres téren át jutok az új elárusító pultokhoz, ahol foghíjasan találok árusokat. Ridegnek és idegennek érzem a teret. Azonnal a régi ismerőseimet keresem, mert a piac arról is szól, hogy vásárlás közben az ember társalog. Az új hely jó néhány kifogásolni valót hagy maga után: az asztalok magasak, szélesek, a tető keskeny, sem az eladót, sem a vevőt nem védi az időjárás viszontagságaitól, a rakodó autók helye bizonytalan...osztom véleményüket. A régi sátortető alatt találóan fogalmazza meg egy szépkorú őstermelő úr önkritikus véleményét: "hevenyészett", mely általában a magyar ember minden tevékenységére jellemző. 
A kereskedők praktikus találékonysága azonban felülmúlja ezeket a "hibákat", hamar belakják a teret. Előkerülnek a színes napernyők, a raklapok, a jól bevált ferde ládatartók, kis asztalok, székek. Meghitten barátságossá válik a modern, szigorú mértani elképzelés. A tervezőasztalon megálmodott világ a gyakorlatban vizsgázik. Bevillan emlékezetembe a régi piac képe, ahol valaha szüleim is árultak. 
Tisztelettel tartozom őseim felé és azok iránt is, akik ma kétkezi munkából élnek, ennivalóval látnak el bennünket. Becsülöm azokat is, akik terveznek, irányítanak, akiknél valljuk be őszintén, gyakran hiányzik a tapasztalat. A piac még nincsen készen, van teendő folyamatosan. Gyönyörű feladat, mivel ez a szép terület a város szívében van. Fontosnak tartom az emberek közötti jószándékú építő kritika áramlását minden tekintetben és a generációk közötti párbeszédet. Az együttműködés milyenségén múlik Fonyód piacának hatékonysága, hogy megtalálva számításaikat, vevők és eladók elégedetten menjenek haza és  jóérzéssel térjenek vissza. 
A megújulás mindenkit elégedettséggel és büszkeséggel töltsön el.

A piac egy nemzet tükörképe.

Baricz Kati /nyugdíjas/
Fonyód díszpolgára

2018. július 10., kedd

SZENTIVÁN-ÉJI KAPCSOLAT / 2018



Szentiván-éji kapcsolat. 2018 nyár
Feri  /nem régi ismerősöm, aki különben zenetanár/ egy kiállítás megnyitóról jövet, kezében hegedűjével lépdel mellettem a  fonyódi sétányon. Beszélgetünk, gyönyörködünk a naplementében, amikor dudaszó üti meg a fülünket.
Feri azonnal odalép az ismeretlenhez, elkapja a dallamot és játszani kezd. Lélegzetvisszafojtva hallgatom őket, nem tudok betelni a látvánnyal és kattintgatok örömömre. Átküldöm a képeket és hamarosan megérkezik a válasz.
Lássátok, olvassátok.  Még mindig azt mondom, csodálatos az élet!

Kedves Kati !
 
FANTASZTIKUSAK ezek a képek !!!! 
 . . . .az a ,,háttér-festmény" ... avval a dombocskával ... amit a köznyelv ,,csak,, Badacsonynak hív ! 
 + közte és köztünk az a kis ,,tóka,, amit látni a képeken is .... amelyet meg csakúgy : Balatonnak tisztelünk ! 
 . . . s mindez a Te gyönyörű , "megálmodott", "megkomponált" világodban !!!   DE JÓ, hogy OTT VOLTÁL !!! . . .  s ezt a csodás pillanatot-estét-varázslatot megörökítetted nekünk, s (gondolom a magad lelki vásznára is örök időkre beleégetted ?! ) 
                                                       Köszönöm szépen !!!  Tisztelettel és barátsággal : Németh Feri

2018. április 7., szombat

ÖRÖKSÉG / KIÁLLÍTÁS






ÖRÖKSÉG


Családi örökségünk egy tenyérnyi természet a Balaton déli partján. Egy szerény családi ház
kerttel, melléképülettel. Szüleink földművesek voltak. Apám, Baricz Ferenc a Nyárád völgyéből katonaként került a Dunántúlra. Anyám, Horváth Erzsébet szemesi halászcsaládból származik. A feketebézsenyi kertészetben találtak egymásra és 1943 karácsonyán kötöttek házasságot. Három leánygyermekkel áldotta meg őket a sors, én vagyok a harmadik, a legkisebb. Az ötvenes években vásárolták meg egy pesti illetőtől azt a pici földet, melynek művelése biztosította számunkra a megélhetést. Természetben nőttünk fel, majd tanulmányaink befejezése után elhagytuk a szülői fészket. Nővéreim férjhez mentek, más-más városba költöztek, én meg járom sajátos utamat szenvedélyemnek élve, amit kicsi gyermekként jelöltem ki  magamnak. Utazom a nagyvilágban és képeket készítek szabadon mindarról, ami tetszik nekem. Negyven év távollét után tértem vissza oda, ahonnét elindultam. Szüleim elvesztése felerősítette ragaszkodásom az emlékeim iránt. Örömmel viselem gondját földünknek, és nem tudok betelni azzal a csodával, amit ez az életforma ad. Ez az én örökségem. Átmenteni, megörökíteni a múló időt. Hagyományos fotográfia. Fekete-fehér. Ezüstalapú. 

2018. február 26., hétfő

KÖRTVÉLYES ÉVA EMLÉKÉRE

Körtvélyes Éva, 1995
A kilencvenes évek elején megkeresett egy végtelenül lelkes fiatal lány,
aki társakat keresett merész tervéhez, és fotósként rám gondolt. Bátran bele is vágott, és hamarosan megalapította az Elite magazint. Így lettünk jó barátok és munkatársak. Minden munkánk és találkozásunk felejthetetlen élményeket és új ismeretségeket hozott számunkra. Bőkezű volt velünk az élet minden tekintetben. Tiszteltem határozott, tudatosan felépített elképzeléseit,csodálattal töltött el életszeretete,kitartása, pozitív kisugárzása. 
Számára nem volt lehetetlen. 
Betegsége legyőzéséhez is új feladatokat talált magának. Abban az időszakban már ritkábban láttam őt, de jelentősebb események színes forgatagában mindig örömmel töltött el bennünket az együttlét.
Éva! Sokat kaptam tőled, mindig szeretettel gondolok arra az időszakra, fiatalok voltunk, alakítottuk egymást. Szép korszaka életemnek.
Három képpel búcsúzom tőled, az egyiket az Elite bálon csináltam 95-ben,a másik kettőt Tabajdon 2016-ban. Nyugodj békében. 
Tabajd, 2016


Tabajd, 2016

2018. február 13., kedd

MEGNYITÓ

Fotó: Horváth Miklós


 
A Los Gringos együttes  a legújabb könyvemmel, amit ajándékba kaptak a fantasztikus hangulatért.
Fotó: Gyimesi János


Remélem azt, hogy a kiállításmegnyitóm  ismét emlékezetes marad.
Tizenkettő szerencsés vendég a tombolán nyert egy-egy albumot,és mindenki megkapta a kiállításom katalógusát, egy különleges leporelló formájában.

Köszönet mindazoknak, akik megtiszteltek jelenlétükkel.
Felejthetetlen emlék marad számomra.