2018. szeptember 27., csütörtök

OTTHON / HOME


"...nem is  lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket, és amikor mindent megismertünk amennyire lehetséges, akkor visszamegyünk oda, ahol otthon lehetünk." 
/Tamási Áron/



Radj és Katalin Hollandiából érkeztek hozzám. Katalin régi jó barátom, valaha modellként ismertem meg őt.
  Radj 2017-ben járt először nálam.Boldogsággal tölt el az, hogy természetem megérintette lelkét.
  Általa kapott bizonyosságot az, hogy szülői örökségembe visszatérve otthonra leltem.




HUMAN NATURE - EMBERI TERMÉSZET

Amikor meghallom a kérdést: “Ki az a Baricz Kati?”, az agyam elkezd járni, hogy a legmegfelelőbb választ adjam erről a csodálatos emberről.
A hely neve: OTTHON
2017. szeptember 3. délelőtt 11.00. Fonyód. Nyílik a kapu, ami elválasztja a jelen utcáját a múlt örökségétől, és megjelenik egy élettel teli ember a kerítés mögött. Fehér nadrágot visel laza blúzzal, ősz hajszálain átragyog a napsugár. Meleg kézfogással és öleléssel üdvözöl bennünket és máris élvezem vendégszeretetét Katalin barátommal együtt. A bejárattól balra istálló, ami körülbelül 10 méter hosszú és 5 méter széles, melyben valaha disznók, csirkék és lovak laktak. Ma már csak egy öreg lókantár és néhány kerti szerszám látható benne, ami eszünkbe juttatja a múltat. Az istálló mellett szaletli, pár méterre tőle egy különleges hangulatú, rusztikus kis épület áll, melynek minden oldala más szerkezetű, amit szabadon átjár a szellő. Jobbra van a két generáció lakta családi ház, melyben gyermekkora emlékeit őrzi. A konyha felszerelése olyan, ahogy a szülei itt hagyták. A két szoba hasonlóképpen van berendezve. Az egyiket hálószobának, másikat dolgozónak használja. A falakon nőket ábrázoló fekete-fehér fotók, és itt-ott felbukkan egy-egy kép róla és az apjáról is. A hálószoba és a konyha között van egy modern stílusú fürdőszoba. A padlót színes szőnyegek borítják, melyek eredete számomra ismeretlen. Az otthon bemutatása a kertben folytatódik, ahol különböző fák, növények, díszcserjék és virágok vannak. Az elrendezés egy botanikus kertre emlékeztet, mindenféle szabályt figyelmen kívül hagyva, szabad elképzelés szerint. Minden helyszín másmilyen térérzetet sugall, olyan mint egy háromdimenziós film, tele meglepetéssel. A kert excentrikus szépségének minden részlete megmarad az ember fejében. Itt már nem tűnik egyszerűnek a természet, ilyen kertet még nem láttam. Ez Baricz Kati otthona.


 Kati, emlékezete szerint, körülbelül 5 éves lehetett amikor először belépett a helyi fotográfus műhelyébe szüleivel és testvéreivel családi képet csináltatni. A műterem illata, a nagy kamera, a lámpák fénye, a fekete lepel alól kukucskáló öreg mester figurája a képzeletvilágát úgy elkápráztatta, hogy attól a pillanattól kezdve tudta, ha felnő, lelkét ő is ennek a csodának fogja átadni. Tizenkét éves volt, amikor karácsonyra egy box gépet kapott ajándékba. A elkövetkező években nem volt olyan téma, amit ne akart volna megörökíteni.

A megmagyarázhatatlan természet. A kamera mindig nála van. Az otthonában, az autóban, a pékhez vezető úton, egy gyors sétán, baráti vacsorán, vagy amikor a kertjében van és beszélget a növényekkel, bokrokkal és az exotikus gyümölcsfákkal. Ha engem kérdezel arról, hogy mi a hűség és elkötelezettség, akkor azt mondom, hogy az, ami Kati és a kamerája között van.  Míg Katalinnal élveztük a napsütést a kertjében, Kati elővette gépét és elkezdett fényképezni minket minden elképzelhető szögből. Ahogy körülöttünk pörgött, folyton azt hajtogatta, „jaj, ez milyen gyönyörű!." Az eredmény továbbra is rejtély marad számunkra, éppúgy, mint a szemnek az objektív valósága. Sok kérdés merült fel bennem: hogyan néz keresztül a lencsén, és mit lát, mi indítja meg, és mit érez, amikor páratlan szenvedéllyel lenyomja az expozíciós gombot, és megállítja egy percre ezt a folyamatot, és magát a valóságot.

Az emberi természet?! 

/Dhr.R.Raghoebarsing, Netherlands/