Szeretettel köszöntök mindenkit ezzel a felejthetetlen nyári emlékkel, melyet a fonyódi diákok táborában készítettem a buzsáki népi táncosok részvételével.
2015. december 30., szerda
2015. október 15., csütörtök
ÜNNEP
Így élek én mostanában a jelenben. Lélegzetvisszafojtva videózgatom azt, ami megérinti lelkemet. Ezt az emlékműsor-részletet egy picurka általános iskolában rögzítettem, ahol tavaly a fotográfiáról órát adhattam a diákoknak. Visszajárok oda, ha időm engedi. Megszerettem őket.
2015. október 5., hétfő
SELFIE PARTY
2015.szeptember 21. SELFIE PARTY a Mai Manó Ház Napfényműtermében.
Ez a nap - NEKEM 21- a születésnapom, melyet igyekeztem titokban tartani, így erre a délutánra az AMATŐR c. kiállításommal készültem. Számomra az ünnep az, ha megjelenhet egy új alkotásom. (készülőben van!)
Kedves vendégeim barátaim, tanítványaim jelenléte ismét nagy örömmel töltött el.Meglepetés volt számomra az óriás marcipános torta az emblémámmal, két lufi az 55 számmal, mely azt jelezte, hogy ennyi évvel ezelőtt vettem először kezembe a fényképezőgépet. Köszönöm mindazoknak akik eljöttek, visszajeleztek, képet küldtek.
Fotók: S.Faragó Gyöngyi
2015. szeptember 11., péntek
MEGHÍVÓ / Csoportos kiállításra
Meghívó szerettel blogom követőinek az ott kiállított képemmel együtt, melynek címe: ÉGŐTEST
2015. augusztus 23., vasárnap
2015. augusztus 6., csütörtök
GLAMOUR
Gyermekként elhatároztam, már több mint ötven éve, hogy EMBER-fotográfus leszek. A számomra érdekes halandókat fogom megörökíteni úgy, ahogy nekem tetszik. Szabadon. Empirikus lényem, intuitív alkatom elsöpört mindenféle megfelelési kényszert. A fényképezés szertartása számomra kölcsönös örömszerzés, a modell és a fotográfus kapcsolatában. A bizalom, az elfogadás őszinte megnyilvánulása, a lélek rezdülése elkapott pillanatokban, vagy tudatosan felépített kreatív pózokban. Napjainkban is kíváncsisággal tölt el a sokszínű világ, az emberek sorsa, életformája, viselkedése, megjelenése, az élet szépsége. Öntörvényű énem állandóan keresi a harmóniát.
"Baricz Kati az utolsó mohikánnők egyike a hagyományos fotográfia egyre kisebbre zsugorodó rezervátumában. Képei semmi másról nem szólnak évtizedek óta, csak arról, megérintette-e lelkét valamilyen módon az, amit fényképez, s ha igen, miként. S minek utána Baricz Kati egyenes ember, érzelmeit nem takargatja, ezért fotóin is mindig magáról beszél, bármit is fényképez..." Kincses Károly, fotómuzeológus
2015. május 8., péntek
ÜDVÖZLET!
SZÁZSZORSZÉP BARICZ-KERT, az én királyságom.
Ide vonultam vissza, hogy megtapasztaljam mindazt, amit gyermekként fel sem foghattam. Szüleim elvesztése után tizennégy évvel itt értettem meg, mily fontosak a képek mellett a gyökerek! Szeretném jókedvemből, nyugdíjas éveimben egészségben, szeretetben gondját viselni ennek a kicsi földnek, és élvezni mindazt a szépséget, amivel a csodálatos természet megajándékoz nap nap után. Megtanulni életben maradni az új lehetőségek között szerényen, békességgel a világgal és önmagammal. Csókollak benneteket!
Ide vonultam vissza, hogy megtapasztaljam mindazt, amit gyermekként fel sem foghattam. Szüleim elvesztése után tizennégy évvel itt értettem meg, mily fontosak a képek mellett a gyökerek! Szeretném jókedvemből, nyugdíjas éveimben egészségben, szeretetben gondját viselni ennek a kicsi földnek, és élvezni mindazt a szépséget, amivel a csodálatos természet megajándékoz nap nap után. Megtanulni életben maradni az új lehetőségek között szerényen, békességgel a világgal és önmagammal. Csókollak benneteket!
2015. január 22., csütörtök
JELEN - LÉT
JELEN-LÉT
valami marad - valaki elmegy
LELKIÁLLAPOT
Amikor megtudtam, hogy gyermekkori barátnőm, akivel tizennyolc éves koromig együtt jártam iskolába, egymás mellett ültünk, egymás mellett laktunk, aztán messze kerültünk egymástól, de azóta is ápoljuk ezt a szeretetteljes kapcsolatot, aki csodálatos boldogságban él családjával, váratlanul az év végén elveszítette párját.
LELKIÁLLAPOT
Amikor megtudtam, hogy gyermekkori barátnőm, akivel tizennyolc éves koromig együtt jártam iskolába, egymás mellett ültünk, egymás mellett laktunk, aztán messze kerültünk egymástól, de azóta is ápoljuk ezt a szeretetteljes kapcsolatot, aki csodálatos boldogságban él családjával, váratlanul az év végén elveszítette párját.
Akkor csak ültem némán, bámultam magam elé, el kezdett szállingózni a hó, a vasárnapi húslevesem párába burkolt, gőze egyre makacsabbul átrajzolta a valót, már csak sejtettem mi van odakinn, kezem megmozdult: "- Finoman, épp, hogy érintsd! " Hinnem kell, az élet örök.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)