2017. november 21., kedd

UTOLSÓ JEL

Búcsú  Balla Demetertől,
egy igazi baráttól,
felejthetetlen emlékekkel
az örökkévalóság felé.

Demeter és én, Bp. Gellérthegy 1999

Drága Demeter!

Amikor reggel felkeltem és ez a látvány fogadott, úgy gondoltam, végtelenül szerencsés vagyok, hogy látok, hogy van egy kis szeglet, ahol otthon lehetek, ahová bekukkant a napsugár, aminek gondját viselhetem, az emlékek, a kulipintyó, ami alatt valaha együtt ültem veled és Zsolttal. Megy az idő, nagyon gyorsan megy, számolom a napokat, nem tudok aludni, hogy láthassak mind több csodát, amit az élet ád...és gondolok rád nap mint nap...és várom azt  a napot, amikor láthatlak.
Igyekszem!

Öleléssel  és ezer puszival!
Kati

2017.10.04.




























Drága Kati,
Nagyon keveset tudok Rólad és ez számomra rossz hír.
Az elmúlt időszakban kétszer voltam kórházban. Egyszer epekövet vettek ki, másodszor a májammal bajlódtak.
Ha ilyen gyakran látogatjuk egymást, jóllehet nem nagyon sokáig találkozunk. Nagyon-nagyon szeretlek. Hiányzol. Várom hogy jelentkezz.

Utóirat:
Éjszakánként oxigénkúrán vagyok. Hát ez jár annak, ki 87 éves.

Ölellek:
Demeter

A fájó csendben kutatok az emlékek között...kezembe került egy kép rólunk a Gellérthegyről,
úgy 2000 táján készült talán...Szeretteim között fél kártyád, a király...a kézzel írott leveleid...
Drága Demeter, örök barátom, mi tudja megtölteni hiányt?