TÜKÖRKÉP - KÉP NÉLKÜL
2018. június 30-án délelőtt megtörtént a fonyódi piac ünnepélyes átadása.
Ezen a napon mindenkit ragyogó napsütéssel köszöntött a Balaton. A gondosan felújított fedett csarnok végében, a kis ivókút melletti félárnyékban áll már a mikrofon, mögötte a mobil városi embléma, mellyel pajkosan játszadozik a szél. A média munkatársai elfoglalják állványaikkal a legkedvezőbb helyet és türelmesen várnak. Elegánsan és időben megérkeznek a hivatalos személyek, üdvözlik egymást, majd elmondják írott és íratlan köszöntőjüket. Mellettük áll egy fiatal hölgy, kezében párnácskán négy olló a nemzeti szalaggal. Velük szemben a perzselő napsütésben vakítóan ragyog a tér, ahol lecövekel néhány járó-kelő ember és érdeklődéssel figyelik az eseményt.
Örömteli pillanat a szalag elvágása, majd a ceremóniát levezető megbízott "állásfoglalás"-ra /véletlen elszólás?!/ azaz, állófogadásra invitálja a meghívott vendégeket, akik jókedvű elégedettséggel bevonulnak a csarnok utolsó kis bokszába.
/Kiapadhatatlan kíváncsiságom arra késztet, hogy bekukkantsak oda. Nem vagyok meghívott, csak néhány kedves üdvözlő szó és kép készítéséhez szükséges idő erejéig maradok benn, miután érdekesebb számomra mi történik a szabad ég alatt./
A fonyódi piacnak sok arca van, a vásárló közönsége is végtelenül színes. Különleges közösségi tér, találka hely, látogatják messze földről is.
A tágas csarnokból kilépve gondosan lekövezett, jelenleg még szinte üres téren át jutok az új elárusító pultokhoz, ahol foghíjasan találok árusokat. Ridegnek és idegennek érzem a teret. Azonnal a régi ismerőseimet keresem, mert a piac arról is szól, hogy vásárlás közben az ember társalog. Az új hely jó néhány kifogásolni valót hagy maga után: az asztalok magasak, szélesek, a tető keskeny, sem az eladót, sem a vevőt nem védi az időjárás viszontagságaitól, a rakodó autók helye bizonytalan...osztom véleményüket. A régi sátortető alatt találóan fogalmazza meg egy szépkorú őstermelő úr önkritikus véleményét: "hevenyészett", mely általában a magyar ember minden tevékenységére jellemző.
A kereskedők praktikus találékonysága azonban felülmúlja ezeket a "hibákat", hamar belakják a teret. Előkerülnek a színes napernyők, a raklapok, a jól bevált ferde ládatartók, kis asztalok, székek. Meghitten barátságossá válik a modern, szigorú mértani elképzelés. A tervezőasztalon megálmodott világ a gyakorlatban vizsgázik. Bevillan emlékezetembe a régi piac képe, ahol valaha szüleim is árultak.
Tisztelettel tartozom őseim felé és azok iránt is, akik ma kétkezi munkából élnek, ennivalóval látnak el bennünket. Becsülöm azokat is, akik terveznek, irányítanak, akiknél valljuk be őszintén, gyakran hiányzik a tapasztalat. A piac még nincsen készen, van teendő folyamatosan. Gyöny
A megújulás mindenkit elégedettséggel és büszkeséggel töltsön el.
A piac egy nemzet tükörképe.
Baricz Kati /nyugdíjas/
Fonyód díszpolgára
